Fûmagkeverékek, fûfajok:

A különbözõ zöldfelületeken a cél és a használat figyelembevételével telepítjük az egyes fajtákat. Új telepítésnél a legjelentõsebb kérdés, hogy mit kell a pázsitfelületnek tudnia. Eszerint rendezzük a talajszerkezetet, végezzük el a talaj elõkészítést, választjuk ki a vetõmagkeveréket és szabjuk meg az ápolási munkákat. Az egyik nem megy a másik nélkül. Nem elég például egy szép díszpázsit eléréséhez egy csúcsminõségû pázsitkeverék elvetése, ha utána az ápolás színvonala nem haladja meg egy extenzív parknál megszokott intenzitást.

Pázsit típusa:	Pázsit típusa:	Tulajdonságok:
Golf és nagyon finom szálú díszpázsit	Agrostis stolonifera Agrostis capillaris Festuca rubra ssp.	Alacsony terhelhetõség, nagyon dús, finom szálú, igen magas ápolásigény
Sport pázsit, erõsen igénybe vett felületek	Lolium perenne Poa pratensis Festuca arundinacea	igen magas terhelhetõség, jó regenerálódó képesség, magas ápolásigény
Erõteljesebb díszpázsitok, játszó felületek	Lolium perenne Poa pratensis Festuca rubra ssp.	közepes terhelhetõség, dús, erõteljes, közepes fenntartás igény
Lakótelepek, nyílt zöldfelületek	Festuca rubra ssp. Lolium perenne Poa pratensis	gyenge közepes terhelhetõség, jó alkalmazkodóképesség, mérsékelt ápolásigény
Virágos pázsitok, extenzív pázsitok, rézsûk	Lolium perenne Festuca ssp. Bellis sp. , Trifolium...	kis terhelhetõség, sokszínû, kis ápolásigény

• A legfontosabb tehát a szükségletetek pontos meghatározása. Nem ritkán elég nagy különbség van a felület igénye és az ápolási elképzelések között.
• A használati cél és az ápolási igény elemzésével a különbözõ pázsit alkotó fû fajokat piramis formában rendszerezhetjük.

Az Augsberger fûmagkeverék ajánlata :


A fûfajok viselkedése a keverékekben:

• Pázsitcélú használatra alkalmas fûfajok száma korlátozott. A legfontosabb kritérium a minél magasabb ellenálló képesség, a rendszeres rövidre nyírás és a betegségek ellen. A különbözõ fajtáknak vagy mélyen elhelyezkedõ vegetációs pontjuk van (például: Lolium perenne) vagy föld alatti tarackokat képeznek (például: Poa pratensis). A föld alatti tarackok nagyfokú regenerálódó képességgel is felruházzák ezeket a fajokat.

• Monokultúrába vetve egyetlen fajt, csak a neki kedvezõ viszonyok között fog szép felületet adni. Többnyire azonban a betegségekre sokkal érzékenyebb és kiemelkedõen ápolás igényes lesz, és környezetet terhelõ növényvédõ szerek alkalmazását teszi szükségessé. Az egymással jól társítható különbözõ fûfajok és fajták felhasználásával a környezeti hatásokat sokkal jobban elviselõ pázsitot kapunk. Egy pázsit hagyományosan maximum három-négy fûfajból áll. Az összetettebb úgynevezett "biztonsági keverékeknek" csak nagy felületen, erõsen változó körülmények között van értelme, mert különben az alkalmasabb fajták százalékos mennyisége túlságosan alacsony lesz. A jó keverékek több fajtát tartalmaznak ugyanazon fajokból, ezáltal a pázsit különbözõ viszonyokhoz való adaptálódó képessége javul.

• Ugyanaz a keverék nem nyújtja különbözõ környezeti feltételek mellett ugyanazt a minõségû állományt. Egy angol perjébõl, réti perjébõl és vörös csenkeszbõl álló keverék jó ápolás, vízáteresztõ talaj és taposásos terhelés hatására réti perje dominánssá fejlõdik. Alacsonyabb ápolási és tápanyag ellátási színvonal mellett és igénybevétel nélkül vörös csenkesz domináns pázsitot kapunk. Az egyes komponensek kiválasztását a következõ szempontok alapján végezzük: használat (dísz- vagy sport), talajtípus (homokos/vízáteresztõ vagy kötött/víztartó), klíma, a tervezett tápanyag utánpótlás és ápolási intenzitás és a nyírás magasság. A százalékos arányokat pedig az egyes fajok csírázási erélyének, tarackképzõ képességének és kiszorító képességének függvényében határozzuk meg.

1. A korszerû fûfajták nemesítésének irányai
2. Dús, erõteljes állomány
3. Kiváló taposástûrés
4. Jó regenerálódó képesség
   
5. Alacsony növekedés
   
6. Kis nyesedék mennyiség
   
7. Mélyzöld szín
   
8. Magas fokú rezisztencia betegségekkel szemben
   
9. Jó télállóképesség
   
10. Jó stressz tûrés
    
11. Télen is zöld szín
    
12. Kiváló csírázási erély
    
13. Gyors kelés

Vetõmag mennyiség:

• Túl alacsony vetõmag mennyiség késlelteti a talajtakarást és ezáltal erõs gyomosodáshoz vezet, illetve lejtõs fekvésben eróziót okozhat. A túlságosan magas vetõmag mennyiség következtében az egyes növények túl sûrûn helyezkednek el és ezáltal kölcsönösen zavarják egymást. Különösen az angol perje tud magas vetõmag mennyiség vagy százalékos arány esetén a többi fajtával erõsen konkurálni. Viszonylag nagy szemû, így a csírázás számára nagy mennyiségû tartalék tápanyaggal rendelkezik.

• Ellentétben az apró magvú fajokkal ehhez gyors kezdeti fejlõdés és erõs elnyomó képesség társul. Ezen okokból az angol perjét csak korlátozott mennyiségben illetve arányban tartalmazhatják a keverékek. A mag mennyisége a gyakorlatban általában használt norma keverékeknél 40000 és 60000 mag/négyzetméter között van. Ez az egyes fajták ezermag tömegébõl a különbözõ arányoknak megfelelõ különbözõ vetõmag mennyiségeket eredményez.

A vetés ideje:

• A legmegfelelõbb idõszak a pázsit telepítésére és a rendezési munkákra is (gyepszellõztetés, lazítás, mûtrágyázás stb...) akkor van, amikor az idõjárás a legmegfelelõbb feltételeket biztosítja a pázsit növekedési igényének szempontjából. Ez március vége és május vége között, illetve augusztus közepe és október közepe között van.

A nyári vetés nagyon gyakran nagy forróságban történik és ennek megfelelõen igen intenzíven kell öntözni. Ehhez járul még a különbözõ meleg igényes fûfajták nagy gyomosítási veszélye. Gyorsabb fejlõdésû sport felületeket enyhébb régiókban november elejéig is telepíthetünk.